Ungvár - Kárpátalja fővárosa

A történelmi Magyarország egyik ősi városa. Az Előkárpátok nyugati részén, az Ung folyó mentén terül el. Anonymus krónikája szerint: "Akkor Álmos vezér és főemberei...Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt..." A város és a vár neve szervesen összeforrt, hisz a város a vár körüli három dombon alakult ki. A honfoglaló magyarok támpontjául szolgáltak, innen foglalták el a Felső-Tisza vidékét Ugocsáig. Várispánsági központ, az Amadé-fiak, majd a Drugethek birtokolják 360 éven át. 1691-be kerül Bercsényi Miklós gróf tulajdonába Drugeth Krisztinával kötött házassága révén. Fényes udvart rendez be a várban, jó barátságban van II. Rákóczi Ferenccel, aki sokat tartózkodik nála, így válik Ungvár a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjévé. Annak bukása után az egész uradalom a kincstárra szál. 1769-től megyeszékhely a város. 1847. július 11-én Petőfi Sándor a vidéken jár, Ungvári élményeiről Kerényi Frigyesnek ír egy levélrészletben. A város lakosai közül sokan beálltak Kossuth zászlaja alá az 1848/49-es szabadságharcban. Az első világháborúban pedig jelentősebb  magyar hadseregcsoport állomáshelye volt. A cseh éra után az első bécsi döntést követően 1939-ben magyar törtvényhatósági jogú városi rangot kap. 1944. október 27-én a szovjet hadsereg bevonul a városba, 1946 januárjától az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Kárpátontúli területének központja lesz. A szovjet időben megmaradtak ugyan a műemlék jellegű épületek, de a város történelmi magja köré ipari negyedeket építettek, a deportálások és betelepítések hozzájárultak a magyarság részarányának jelentős csökkenéséhez az egykori magyar történelmi városban, mely ma is közlekedési, kereskedelmi és kultúrális központ, Kárpátalja "fővárosa".