Kárpátalja 1939-es, a Magyar Királyi Honvédség által végrehajtott visszafoglalása március 15–18. között zajlott. A visszatérés évfordulóját méltóképpen szerette volna megünnepelni Ungvár. Így született meg az ötlet, hogy 1940. március 15-ig felavatnak egy új emlékművet a városban, melyet 1914-től 1939-ig a Kárpátokban, azaz az első világháború elején a fronton és a Kárpát-Ukrajnával folytatott csatákban elesett katonák emlékének szenteltek.

A javaslat a 24. gyalogos ezred parancsnokságától származott, amely Ungváron állomásozott a század elején épült, a jelenlegi Drugeth (akkor Domonyai) utcában lévő kaszárnyában. A kivitelező Ungvári Gyalogsági Ezred egyik századparancsnoka Magyarország egyik legígéretesebb fiatal szobrásza, Osváth Imre volt.

Az emlékmű pontos helyét nem tudjuk, a korabeli lapokban a helyet egyszerűen úgy írták le: „a laktanyákkal szemben”. Mivel az egyetlen megtalált fényképen, amelyet Kovács Sándor helytörténész bocsátott a karpataljalap.net rendelkezésére – láthatjuk a háttérben álló egyemeletes házakat, feltételezhetjük, hogy a jelenlegi Zavodszka és az Ajvazovszkij utcák között állították fel az emlékművet, ott, ahol korábban a katonai körlet régi barakkjai álltak.

Az újságok leírása szerint az emlékmű egy hatalmas, öt méteres sírkő volt, amely előtt a honvéd szobra állt a talapzaton. Az emlékművet március 14-én avatták fel. A Karpatoruszkij Golosz című újság azt írta, hogy az ünnepségek alatt több katonai alakulat sorakozott fel azon a vonalon, amely 1939-ben a Magyarország és Csehszlovákia közötti határ volt. Ez a vonal az új emlékműtől 200 méterre haladt Domonya (Domaninci) irányába, azaz 1939-ben Domonya még nem Magyarország, hanem Csehszlovákia része volt.

Az ünnepélyes program rövid volt. Először vitéz Vásárhelyi Andor ezredparancsnok mondott köszöntőt, majd vitéz Vizy Antal alezredes beszélt, akinek a beszéde közben leleplezték az emlékművet. Vizy Antal folytatta a beszédet, felolvasva az elesett magyar katonák nevét, és minden elhangzott név után a jelen lévő katonák azt kiáltották: „Jelen!”, ezzel is utalva arra, hogy a harcos még halála ellenére jelenleg is az ezred soraiban van. Ezután megkoszorúzták az emlékművet, a katonák díszsortüzet adtak le, majd a római katolikus és a református káplánok megáldották az emlékművet. Az újságok azt is hozzátették, hogy este ebből az alkalomból a színházban csodálatos dalversenyre került sor.

A Drugeth utcai emlékműnek mára már természetesen semmi nyoma nem maradt. Nem tudjuk, mikor semmisítették meg, és milyen körülmények között történt mindez, és hová tették az emlékmű maradványait.

Forrás: https://karpataljalap.net/2020/03/23/az-elesett-katonak-drugeth-utcai-emlekmuve

Képek:

  1. A laktanya előtt áll a gyönyörű emlékmű. Egy magyar katona fújja a kürtöt az anyaország felé, szuronya puskájával pedig a Kárpátok irányába mutat – olvasható a leventék képes hetilapjában, amelyben az emlékmű képe is megjelenik. Forrás: veml.hu
  2. Az egyetlen megmaradt kép a szoborról. Forrás: https://karpataljalap.net/2020/03/23/az-elesett-katonak-drugeth-utcai-emlekmuve
  3. Varsás Miklós őrmester kezet fog egy lengyel katonával, a lengyel-magyar határon (háttérben egy csehszlovák címeres határoszlop) a kárpátaljai bevonuláskor (1939.) Forrás: https://mult-kor.hu/